Minden korszaknak volt egy iparága, amelynek fejlődése olyan nagy méreteket öltött, hogy jellemzővé vált korára.

A mi generációnk az autóipar korszakát éli. Szemünk előtt alakult át a kiváltságos osztályok luxusjárműve a mindennapi élet és kenyérkereset eszközévé.

Az utolsó években az autó motorikus része annyira fejlődött, hogy még olyannak is, ki a gép szerkezeti részéhez nem ért, a kocsi vezetése egyszerű és mindennapi dolog lett. Az alváz ily nagyfokú átalakulása és megbízhatósága annyira átment a köztudatba, hogy még a laikus vevő is tudja egyes typusról, hogy az 4, 6, vagy 8 hengeres. Megismeri, van-e négy kerékfékje, milyen a gyujtása, stb. Ezzel szemben még szakemberek sem tudnak sokszor felvilágosítást adni az illető autó karosszéria szerkezetére vonatkozólag; holott a karosszéria van olyan fontosságú, mint az alváz, amely motorjával csak mozgatja a járművet, de közvetlenül érintkezésbe mégis csak a karosszériával vagyunk. Ennek pedig megbizhatósága, kényelme és tökéletessége van olyan fontos, mint az alváz részletei.

Nagy hibának tartom, hogy az irodalom és a szaklapok a karosszériák kérdésével csak esztétikai szempontból foglalkoztak. Igy a nagyközönség a karosszériát majdnem kizárólag csak divatcikknek tekinti, a vonalvezetést, a szineket, és legfeljebb még kényelmi szempontjait veszi figyelembe. A karosszéria építési módjával azonban távolról sem törődik annyit, mint az alváz szerkezeti részleteivel. Ez a nemtörődömség pedig pénzébe kerül, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a karosszéria szerkezetéből és építési módjából eredő hibák rendkívül kellemetlenek és nagyon sok fenntartási költséggel járnak. Rosszul záródó ajtók, zörgő ablakok, szétrázódott és nyikorgó karosszériák, az időváltozások által elkorhadt favázzal, rengeteg bosszúságot és költséget okoznak.

Mindebből az következik, hogy a favázas karosszériák rendszere elavult. A modern rendszer az acél karosszériáké, amelynek általános ismertetésére akarok néhány szóval kitérni.

Az első tökéletlen próbálkozások, amilyenek a régi Fordokon is voltak, nem hoztak konstrukció megoldást, ennek következtében nem váltak be és a közönség nagyon találóan „zörgő pléhmadaraknak” keresztelte el őket. Ezek nagy tömeggyártásban előállított sajtolt teknők voltak, minden belső szerkezet nélkül, melyeket csak a megsajtolt lemezek tettek merevvé, azonban a legkisebb elhúzódáskor már repedtek és a fellépő nagy igénybevételnél nem mutattak fel kellő ellentállást.

Csak évek múlva kezdtek mérnökemberek konstrukciókat kidolgozni, amelyek zajtalan és nagy élettartamú könnyű acél karosszériákat eredményeztek. Ezeknek az előállításához költséges berendezés vált szükségessé, óriási prések, vagyonokba kerülő szerszámok. Ennek eredménye az volt, hogy ezt a rendszert csak azok a gyárak használhatták, amelyek nagy sorozatokban gyártották a karosszériákat és ily módon a nagy befektetéseket amortizálni tudták.

A többi gyárakban továbbra is a favázas karosszériákat építették és igyekeztek azokat vasalásokkal mindjobban merevíteni. Lassanként a merevítő vasalások száma annyira megnőtt, hogy ugyszólván több vas, mint fa volt a karosszériákban. Ez megint nem volt mérnöki munka eredménye, nem is vált be, viszont előbbre vitte a végleges megoldást az olyan karosszéria építése felé, amely kisebb sorozatban is előállítható, óriási gépi berendezkedések nélkül.

Igy alakult ki az acél karosszériának az a kombinált építési rendszere, amely ugyszólván a legkisebb karosszériagyárnak is lehetővé teszi az ideális karosszéria gyártását.

Ezen karosszériák egy acéllemezből hajlított és üreges tartóknak kiképzett merev alapkeretre épülnek fel, mely alapkeretbe ugyancsak mereven be vannak kötve a felmenő acél oszlopok, melyek az ajtókat viselik, tehát minden alkatrész, amely erőt vesz fel, vagy igénybe van véve, acélból készül, a többi alárendelt részek, amelyek a karosszéria külső formáját biztosítják és erőket nem vesznek fel, továbbra is fából készíthetők.

A külső burkolat természetesen domborított acéllemez, amely az ilyen merev rendszerű karosszériáknál egész felületén egy darabból lehet összehegesztve, mert nem kell félni, hogy esetleg megreped.

Az így készült karosszériák nemcsak hogy teljesen zajtalanok, hanem ellentálló képességük még az amerikai acél karosszériáknál is lényegesen nagyobb, mentesek minden elhuzódástól és ezáltal még évek múlva is a legmegerőltetőbb használatot feltételezve, ajtajaik, ablakaik tökéletesen zárnak és sulyuk kisebb a fa karosszériáknál.

A most megnyíló berlini autókiállítás az acélkarosszériák hatalmas előretörését mutatja. Az áttérés ezen karosszériákra természetesen autóbusz karosszériáknál a leggyorsabb, miután ezen hatalmas nagy egységeknél még fokozottabb mértékben mutatkoznak az acélkarosszériák óriási előnyei. De épen ilyen tempóban terjednek el az egész kis autóknál, az u.n. népszerű typusoknál is. Ezeknél ma nemcsak az olcsó előállításra, hanem a minimális fenntartási költségekre is nagy súlyt helyeznek és ezért szükséges az acélkarosszéria.

Összefoglalva az acél karosszériák előnyeit a favázas karosszériák felett, a következő előnyöket tapasztalhatjuk:

1. Szilárd, merev, építési mód, tökéletes kötésével az egyes alkatelemeknek s ezáltal mentesek elvetemedésektől, elhuzódásoktól, zajtalanok s ezen zajtalanságot még hosszú idő után is megtartják.
2. A merev építési mód következtében mentesek lévén az elhúzódástól, az ajtók, ablakok nem szorulnak oly gyorsan javításra, mint fa karosszériáknál és ugyanezen okból kifolyólag a lakkozások is sokkal tartósabbak, mert hiszen a lakkozás többnyire a karosszéria elhúzódása következtében pereg le.
3. Sokkal nagyobb életbiztonságú, mivel az acélkarosszéria sokkal ellentállóbb lévén, még nagy baleseteknél is, legfeljebb helyi sérüléseket szenved és nem roncsolódik, mint egy favázas karosszéria.
4. Ugyanilyen fokozott biztonságu tűz esetén is, mivel az acél karosszéria nem ég le úgy, mint egy favázas karosszéria.
5. Netáni összeütközéseknél előálló sérülései a karosszériának sokkal kisebb mérvüek és könyebben javithatók, mint a favázas karosszériáknál.
6. A karosszéria sulya kisebb, mint a favázas karosszériáké.
7. Az oszlopok, főtartók az acélszerkezet nagyobb szilárdsága következtében sokkal vékonyabbak és kecsesebbek lehetnek és ezáltal nemcsak a karosszéria méretei alakulnak kedvezőbben, hanem az ablakok nagyobbak lehetnek és igy a kilátás ugy a vezetőülésből, mint a kocsi belsejéből szintén kedvezőbb.

Amint látjuk, a karosszéria-építés is nagy fejlődésen ment keresztül.

Jól teszi tehát a vevő, ha belenéz egy kicsit a karosszéria építési módjába és nem elégszik meg azzal, hogy a próbaúton a motor jól huz és a fékek jól működnek, hanem arra is vigyáz, hogy a karosszéria építési módja megfeleljen azon haladásnak, amelyet az autóvásárlásnál az alváztól megkövetel.

A karosszéria-gyártás ma már nem kézműves-mesterség, hanem komoly ipar, amely mérnöki tudást és modern szerkezeteket igényel. Akinek tehát karosszériára van szüksége, épitesse azt a modern technika követelményei szerint.